Egy kancát és három csikót az éhhaláltól mentett meg az a dömsödi gazda, aki két nappal ezelőtt megvásárolta azokat Kovács Attila volt MLSZ elnöktől. Négy másik lovon azonban már nem tudtak segíteni: éhen vesztek. A csontra fogyott lovak ideiglenes helyükön várják, míg új karámjukban helyet csinálnak nekik.

Az egykori Pegazus kempinget – nyaralókkal, teniszpályával, istállóval, lófuttatóval, kiszolgáló épületekkel – Kovács néhány évvel ezelőtt vásárolta meg. Eleinte legalább húsz, versenyzésre is használt, ápolt ló élt a tanyán. Aztán egyiket-másikat eladták, ahogy egyre kevesebb lett a ló, úgy pusztult a kemping is.

Egy ideig egy közpkorú férfi gondozta őket, kaszált nekik, jól tartotta őket. A férfi később valami miatt elkerült a tanyáról, és az állatok az elhagyatott kempingben élő K. családra maradtak.
J., a család 16 éves lánya sohasem tudott megbarátkozni a lovakkal. Azt mondja, ő is félt tőlük, akár a szülei, hát inkább nem vitték ki őket legelni. A lovak pedig a karámban álldogáltak napestig, a végén mozdulni sem bírtak, és erejük sem maradt.

Saját bevallása szerint a lány az állatorvostól tanulta meg, hogy a lónak száras takamányra – fűre, szénára, lucernára – is szüksége van, egy marék zabbal nem tud megélni. De a tulajdonos nem küldött takarmányt, így nem adtak nekik. Néha kaszáltak egy kis lucernát, és egyszer maguk vettek egy bála szalmát, három hétig is elég volt. Később az istálló tetején lévő, szigetelésre használt szalmát is föletették velük. Hogy a karám vajon miért olyan feltűnően tiszta? A lány szerint egyszerű a magyarázat: a lovak felették a saját ürüléküket.

Siket Péter állatorvos három-négy éve kezdett a Kovács állataival foglalkozni. Tavasszal még semmi baj nem volt – mesélte –, de aztán a nyáron rászóltak, hogy van egy ló, amelyik nem tud felállni. Csípőtörése volt, amit feltehetően a nagyfokú lesoványodás okozott: kényszervágóhídra küldték. Az állatorvos szerint némi abrak még akadt itt-ott, de szálas takarmányt egyáltalán nem talált. Ezért telefonon kereste Kovácsot –, aki egy évi munkadíjával tartozik neki és azóta nem tudott személyesen találkozni vele –, de beszélnie vele ezúttal sem sikerült. Üzenetet hagyott neki, hogy éhen pusztulnak az állatai, ha nem küld takarmányt. Azt is hozzátette: akadna vevő a lovakra, aki még ilyen állapotban is elvinné őket, és gondjukat viselné – de Kovács nem reagált.

Az állatorvost legutóbb négy nappal ezelőtt, múlt vasárnap hívta ki a K. család, mert újabb ló betegedett le. Kiderült, hogy időközben egy csikó is elhullott, azt ott temették el. Ezúttal kevés zabot talált az állatok mellett, a lovak éhségükben addigra már a karámfát is rágták.

Az állatorvos elmondta: többször kérte K.-ékat: engedjék ki a lovakat, legalább legelhetnének, de ők nem merték, nem értenek hozzájuk. Attól féltek, elmennek, és sohasem térnek vissza vagy valami galibát csinálnak. Maradtak a karámban. Vízzel rendesen ellátták őket – mondta az állatorvos –, de mióta elromlott a szivattyú, biciklivel, pillepalackban hordták a vizet az itatóba a nyolcszáz méterre lévő Dunából.

Az állatok állapotáról az állatorvos értesítette az önkormányzat mezőgazdasági előadójátt, de lakossági bejelentés is érkezett a hivatalhoz, a körzeti megbízott rendőr is jelezte, nagy a baj.

A hét elején a jegyző helyszíni szemlét tartott a Pegazusban, és szerdán 150 ezer forintos állatvédelmi bírságot szabott ki. Az indoklás szerint az állatok siralmas állapota miatt, és azért, mert a helyszínen nem találtak takarmányt. A jegyző határozata szerint az önkormányzat köteles takarmányt beszerezni Kovács költségére, az állatorvosnak pedig el kell látnia az állatokat, szintén Kovács költségére.

A lovak sorsát jobbító intézkedés meghozatalának napján azonban az állatok új gazdához kerültek. Az állatorvos szerint nagyon rossz állapotban vannak, de új helyükön van esélyük az életben maradásra.

Kovács Attilát az illetékeseknek és – többszöri próbálkozásunk ellenére – lapunknak sem sikerült elérni.

G. Juhász Judit,
Magyar Nemzet, LXVI. évfolyam, 201. szám, 2003. augusztus 29., 17. oldal