CÁPA TÖRTÉNELEM

A fejlődés menete a következő volt:

Már az ősóceánokban is éltek halak. Ezek az őshalak 430 millió évvel ezelőtt éltek földünkön. Az őshalak fél méter hosszúságúak voltak. Puha, kicsi, kerek szívó szájuk volt, olyasféle, amilyennel a ma is létező ingolák rendelkeznek.

410 millió évvel ezelőtt „találták fel” a felső- és alsó-állkapcsot. Ekkor vándoroltak át a szájba az elülső kopoltyúívek csontjai, és ott átalakultak állkapoccsá. Majd a bőrfogak vándorlása is elkezdődött ugyanebbe az állkapocsba. Így keletkezett a fogazat.

395 millió évvel ezelőtt az őshalak utódainak fejlődése több ágra szakadt, így kialakultak a páncélos halak és az őscápák. A páncélos halak gyakran meg támadták az őscápákat. Az őscápák csak úgy védekezhettek, ha gyorsabbak, mozgékonyabbak voltak. Ezt úgy érték el a cápák, hogy csontvázuk fokozatosan porcvázzá alakult át, mivel ez sokkal rugalmasabb, könnyebb, mint a csont. Ez a porcváz mind a mai napig fenn maradt.

200 millió éve az ősi cápáknak veszedelmes ellenfelei támadtak: a halgyíkok. Az ellenük való védekezés céljából a cápák hát- és hasi úszója éles karddá alakult át. Amikor nagy sebességgel elsiklottak a halgyíkok mellett, felsértették azok testét. Ebben az időszakban a cápákon még egy anatómiai változás kezdődött meg, még pedig, hogy a cápa száj fokozatosan kezdett „lecsúszni” a torok irányába.

170 millió éve a porcoshalakból kifejlődtek a csontos halak, amibe valamennyi ma élő halfaj beletartozik kivéve a cápákat és rájákat.

160 millió éve léteznek olyan cápafajok, amelyek mind a mai napig változatlan testi és formai felépítésben élnek. A cápafajok többsége valamivel fiatalabb, ezek felépítése 60 millió éve, vagyis a dinoszauruszok kihalása óta maradt csaknem azonos.

A cápák testfelépítése tehát mind a mai napig porcváz, nincs úszóhólyagjuk sem, mint a többi ma élő halfajnak, de mégis a legeredményesebb tengeri ragadozók és pontosan testszerkezetüknek köszönhetően.