„Nagyon barátságos, szeretetre éhes kis állat volt – emlékezik a fadd-dombori kikötő egyik munkása. – Két nappal azelőtt tévedt a szomszédos telepre. Meg sem mertünk mozdulni, amikor az őrök elkezdtek lövöldözni a szerencsétlen kutyára. Féltünk tőlük, mert elég agresszív emberek!”

A munkások látták: a kóbor kutya egy konténer alá mászott be szűkölve, s ott lapult, remegve a félelemtől. Üldözői, a három biztonsági őr ekkor csalogatni kezdte az ebet, s az – bízva az emberekben – kimászott a menedékből… Egy izmos férfikéz megragadta,

 a másik kötelet hurkolt a nyakába. A félelemtől megbénult, szűkölő kutyát az ott várakozó Suzuki után kötötték. Az egyik őr beugrott a volán mögé, gázt adott… A legyengült állat, ameddig ereje bírta futott az autó után. Miután lábai felmondták a szolgálatot, az autó, ki tudja mekkora távolságon keresztül, vonszolta maga után…

„A tettesek nyerjék el büntetésüket!”

„Két nappal később, estefelé fölhívtak a munkásaim, hogy itt fekszik egy kóbor kutya, amely tele van sebekkel.

                            Folyt. köv.